Nightmare - Rémálom

Kisétáltam a térre, ahova a találkozó volt megbeszélve. Mikor odaértem, már majdnem mindenki ott volt. Egy padon ültek és röhögcséltek. Mindenkit megvizsgáltam, majdnem olyanok voltak, mint ahogy elképzeltem őket. Amyvel jóformán körbetáncoltuk egymást, mint 2 testvér, akik nagyon rég nem találkoztak. Minden jól ment, órákon keresztül dumáltunk, hülyéskedtünk. Nem tudom, hogy hogyan, de odakerült egy fura figura. Fekete haj, sötét szemek, átható tekintet, fekete cuccokban. Már azt sem tudom, hogy miért, de ezzel a fazonnal vitába keveredtem. Ő se engedett, én se hagytam magam. Aztán egyszer csak elborult a tag agya, és vigyorogva nekem esett. Végig karmolta a hasam, mire én oldalba rúgtam. A hátam mögé került és lefogott. A kezébe haraptam, mire ő felszisszenve letépte a fölsőm. Bokán rúgtam, és kitéptem magam a karjaiból. Hátranéztem, de nem volt sehol. Ekkor belefutottam valamibe. Az a pasas állt előttem. Felpofozott és a falhoz vágott. Végig átható mosoly ült az arcán. A földre estem, ő térdre rántott és egy pengével kis csíkokat vágott a testembe, éppen akkorákat, hogy vérezzenek… :S Aztán elveszítettem az irányítást a testem felett, nem tudtam mozogni. Egy átláthatatlan fekete köd és már egy szobában voltunk. Bevágta az ajtót, mire én észhez tértem, falig hátráltam és ő követett. Mindent, ami a kezembe akadt tárgy, azt hozzá vágtam, de kikerülte mindet. Az egész testével a falhoz préselt, alig kaptam levegőt. A hátát többször végigszántottam a körmeimmel, mígnem véresen szakadt le róla a fölső. Mintha meg se érezte volna… mintha még tetszett is volna neki… Karmoltam a vállát, ő csókra akart kényszeríteni. A nyelvébe haraptam, és az arcába mélyesztettem a fogaim. Gyomorszájon ütött, mire én összegörnyedtem. Hátra csavarta a kezeim és az ágynak dobott. Fájt mindenem, alig tudtam mozogni, de a félelem tartotta bennem a lelket. Amíg ő levette a ruháit, én pajzsként húztam magamra a vastag takarót. Aztán hallottam az ágy recsegését… a szapora lélegzetét, majd azt a sátáni kacaját. A takarót az arcába rúgtam, és az ajtó felé vetődtem, de ő elkapta a lábam. A földre kerültem, letépte a maradék ruhát rólam… párszor felpofozott, alig voltam már észnél… Újra az ágyra dobott. Ahogy tudtam védekeztem, a lábam felhúztam, próbáltam eltaszítani magamtól, de nem sikerült… kegyetlen, véres megerőszakolás volt minden tiltakozásom ellenére…L sikításaimtól volt hangos a ház… mert eszméletlenül fájt… Mikor végzett, egyszerűen csak felöltözött és cápavigyorral a képén kisétált a házból. A nappaliban ült mindenki… végig hallották, hogy mi folyik odabent, de nem tudtak segíteni…nem tudtak bejönni. Én az ágyon maradtam esetlenül nyöszörögve, Amy nevét suttogva. Pasit már nem tudtam magam mellett megtűrni… ezek után… Amy besietett a szobába és sírt velem… ott feküdtem vérben és ragacsban és nem tudtam mozogni se… Hugim segített megfürdeni és ellátta a sebeim… az egész napot átsírtam az ölében, ott is aludtam el. Féltem, mindentől… a pasiktól, az élettől, az éjszakáktól… és legfőképp attól az alaktól…
Másnap este megint megjelent az a sötét alak… Azt akarta, hogy megint menjek vele… a szobába… de én sírva tiltakoztam Amyhez bújva… de megzsarolt a pasas…
Aztmondta, hogy ha nem teljesítem a kérését, akkor Amy meghal… S hogy bizonyosságot adjon szavának, belelőtt hugim karjába… Bármennyire is taszított a tudat, nem akartam, hogy még egyszer baja legyen Amynek miattam…. és… vele mentem… a pasassal…

Megint… újra kezdődött,… megismétlődött… a Rémálom!

/Angyalnap/