Végzet?
Sötét szobában állva,
Saját félelmeddel nézel szembe.
Magányba zárva,
Egyedül kell megbírkóznod vele.
A barátok nincsenek veled,
Nincsenek soha.
Hörgõ árnyak fogják közre lelked,
S szállnak tova.
Testedbõl kiszakítva húznak le,
Egyre lejjebb.
A pokol bugyrai fogadnák be
Megfáradt lelked.
Ázott kezek rángatnak téged,
Üvöltenél, de minek?
Már soha, senki nem jön érted,
Ennyi volt hát az élet.
/by: Kyra Angel/
 |
AJÁNLOM AZ OLDALT
