/Címtelen.../

Ülök az asztal mellett,
És csak nézek ki az ablakon.
Elborultak a fellegek,
Az ég is sír nagyon.

A sötétségbe burkolózva, üresen,
Én is sírtam vele percekig.
Ha Te nem lehetsz velem,
Magányos éltem elveszik.

Hiányod megőrjít,
Szívem tépi szüntelen.
A fájdalom szétfeszít,
Mégsem szólok semmit sem.

Szíved nekem adtad teljesen,
Lelkünk egymásért kiált.
Nem merem elfogadni mégsem,
Pedig életemnél is jobban vágyom rád.

Félek attól, hogy elveszítelek,
Hiányodba beleőrülve rettegek.
Közénk állnak gonosz lelkek,
Hogy ne lehessünk egymás mellett.

Kérve kérlek titeket,
Ne vegyétek el tőlem.
Démonok és minden lények,
Engedjétek, hogy velem legyen...

/by: Kyra Angel/