Félelem...

Egyedül vagy, üres minden,
A tested is haldoklik éppen.
A lelked forr a dühtõl,
Mindenáron bosszút esküszöl.
Fáj a lét, hív a vér,
Az arcodat csípi a szél.
Szörnyû kínok közepette
Ítéled el magad örökre.
Ezer sebbõl vérzik a vad,
Ezerszer is virrad a Nap.
A Holdat bámulod szüntelen,
Léted teljesen színtelen.
Magányodba zárva õrjöngsz,
Álarcon keresztül köszönsz.
Hörögve várod a halálod,
De sosem lesz, hiába álmod.
S ha felkínálja magát a pillanat,
Jól gondold meg mit választasz.
Ha feladod eddigi életed,
Ha fáradtan magad a mélybe veted,
Ha tested porcelánként összetörted,
Akkor lelked tétován még feléled,
S ha remegve kérdezed;
Ne félj, Veled megyek...!

/by: Kyra Angel/