Egyedül

Éjfélre jár már az óra,
Az agyam zakatol szüntelen.
Sötét szobor alatt ülve,
Az eső is pereg rendesen.

Volt valaki, akiben bíztam,
Sokmindent elmondtam neki.
Már lassan úgy érzem, nem így van,
Apró láncunkon nem csillan Semmi...

Nem beszél velem, igazat se mond,
Mindenki más több, mint én.
Nem is érdekli merre, hol vagyok,
Talán már ennyi is volt a remény.

Végül is nekem mindegy,
Nincs miért itt maradnom.
Nincs velem senki sem,
Egyedül megyek tovább az úton.

/by: Kyra Angel/